A hematológiai betegségek egy jelentős részének kezelése az utóbbi évtizedben forradalmi változáson ment keresztül. Ezzel kapcsolatban elegendő, ha a krónikus myeloid leukémiában adott tirozin-kinázgátló kezelésre és a CD20+ agresszív B-sejtes timfómában adott CD20-ellenes monoklonális ellenanyag-kezelésre, mint par excellence molekulárisan célzott kezelésekre utalok. Ez azt is jelenti, hogy a sokszor vigasztalan, hónapokig tartó kórházi kezelés helyett betegeink jelentős részét járóbeteg-eltátás, vagy ún. kúraszerű ellátás keretében látjuk el. Ezzel párhuzamosan a háziorvosok mozgástere és lehetőségei bővültek, a hematológiai ellátás viszont egyre centralizáltabbá vált. Ezen változások következtében is fokozott mindkét oldalon a felelősség a súlyos sejtszám-csökkenéssel jelentkező betegek ellátásában. A súlyos citopéniák egy része hematológiai sürgősségi állapotot jelent vagy jelenthet: a beteg azonnali, szakszerű ellátásra szorul.