A szerzők különböző kismedencei műtéteken átesett, enyhe és középsúlyos stresszinkontinenciától szenvedő nőbetegek konzervatív kezelésének eredményeiről számolnak be. Az egyik csoportban gátizomtomával, míg a másikban magnetoterápiával kezelték a betegeket. A betegekkel a kezelések előtt kérdőíveket töltettek ki, fizikális vizsgálatot és urodinamikai vizsgálatot végeztek. A gátizomtorna 14 hétig heti 1 x 1 óra irányított tornáztatásból és otthoni gyakorlásból állt, míg a magnetoterápia 20 x 20 perc kezelés volt 8 héten át. A kérdőívekből kiderült, hogy az inkontinencia rizikótényezői közül a kismedencei műtéteken kívül a legjelentősebb az elhízás. A tornacsoportnál a gátizmok izometriás feszítés mértékének változása szignifikánsan növekedett a tornaprogram végére (36 másodperccel átlagosan), csakúgy mint a gátizmok dinamikus erő-állóképességét jelző 30 másodperc alatti összehúzódások száma is (átlagosan 19 ismétlésszámmal). A magnetoterápiás csoportnál is megfigyelhető volt a szignifikáns javulás az izometriás gátizom feszítések változásában (14,5 másodperc átlagosan) és a gátizmok dinamikus erő-állóképességének változásában (átlagosan 11 ismétlésszámmal) is. Az urodinamikai vizsgálatok eredményei szignifikáns javulást mutattak a maximális húgycső tárónyomás tekintetében a magnetoterápiás kezelések után. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy mindkét módszer hatékonyan képes javítani a stresszinkontinencia tüneteit. A gátizomtornával nagyobb izomerő-növekedés érhető el, míg a magnetoterápia gyorsabb javulást eredményez és nincs szükség hozzá a beteg aktív együttműködésére.