A csípőprotézis beültetések hosszú távú jó eredményeinek feltételei a tartós stabilitás, valamint a művi ízületi felszínek lehető legkisebb kopása. A csípőprotézis komponensek - akár cementes, akár cementnélküli - rögzítési technikái jellemzően jó hosszú távú eredményeket adnak. A művi ízületi felszínek kopástermékei azonban a szöveti reakciók révén az implantátumok stabilitását is veszélyeztethetik. Ennek kiküszöbölésére, vagyis a mind kisebb mennyiségű és lehető legkisebb szöveti reakciót kiváltó anyagok előállítása céljából történnek világszerte a medicinában is a tribológiai kutatások. A szerzők a nemzetközi irodalmat áttekintve összefoglalják a tribológia ortopédiai vonatkozásait, az aktuális fejlesztések irányait. Külön áttekintik a polietilén komponensek jellemzőit, valamint a lazulás egyik lehetséges okaként felmerülő Willert (polietilén) betegséget, tárgyalják a fém komponensek mechanikai és kopási tulajdonságait, továbbá a kerámia felszínek jellemzőit. A szerzők ismertetik a napjainkban kevesebb gyakorlati, de mind több elvi nehézséget okozó fémallergia problémakörének a Német Ortopéd Társaság által közzétett ajánlásait, amit a hazai körülmények közt is megfontolásra, elfogadásra javasolnak. Tekintettel arra, hogy az ortopéd-tribológiai kutatások Magyarországon egy-egy csípőprotézis komponenst, illetve összetevő anyagot illetően zajlanak, átfogó közlemény a különböző komponensek kölcsönhatásának aktualitásairól nem jelent meg, így a szerzők e cikket áttekintő összefoglalásnak szánják. A cikk képanyagában felhasznált radiológiai, valamint intraoperatív fényképfelvételek, továbbá a hisztológiai fényképek a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának archívumából származnak.