A gyógyszerek közfinanszírozására fordítható keretek szűkülése igazolja a biohasonló terápiák létjogosultságát. Elterjedésüknek gátat szab a terápiaváltás során esetleg fellépő immunogenicitási reakciótól, a terápiás hatás csökkenésétől való félelem, bár ezek incidenciájáról ma még kevés a jó minőségű tudományos bizonyíték. De novo betegek esetében a biosimilar készítmények segítségével javíthatjuk a betegek hozzáférését, illetve azonos kezelt betegszám esetén csökkenthetjük a terápiás költségeket. Az innovatív készítmények volumenkorlátai miatt ennek hazánkban a beteghozzáférés szempontjából kiemelt jelentősége van.