A kognitív hanyatlás gátlási deficit magyarázatát teszteltük figyelmi szelekciót és figyelemváltást vizsgáló feladatváltási kísérletben fiatal (23,1 év) és idős (84,7 év) csoportban. Feltevésünk szerint a gátlási kontroll gyengülése változatlan szelekciós kritériumok mellett (szóló-feladat helyzet) teljesítményromlásban, ugyanakkor a szelekciós kritérium változásakor (vegyes-feladat helyzet) paradox módon a figyelemváltási és a figyelmi szelekciós teljesítmény relatív javulásában kell jelentkezzen. Szóló-feladat helyzetben sematikus ábrákat kellett kategorizálni három, blokkonként változó szabály (A, B, C) alapján. Az eredmények az idősek szelekciós teljesítményének tendenciaszerű romlását mutatták, amikor az érvényes és érvénytelen sajátságok különböző (inkongruens) válaszokhoz kapcsolódtak. Vegyes-feladat helyzetben a szelekciós szabály próbáról próbára változott, minden első próbában véletlenszerűen, minden második próbában bejósolhatóan, és vagy megegyezett a kettővel korábbival (n-2 ismétlés: pl. ABA), vagy nem (n-2 váltás: pl. CBA). A váltási teljesítmény mindkét korcsoportban rosszabb volt, amikor egy gátlás alá került szelekciós szabályt kellett alkalmazni (n-2 ismétlési veszteség), de a gátlási hatás időseknél csökkenő tendenciát mutatott. Fiataloknál a váltási és szelekciós teljesítmény a feladat bejósolhatóságától függetlenül egyenletes volt, időseknél a bejósolhatóság szerint változott. A szelekciós teljesítmény lényegesen változékonyabb volt egy nem bejósolható feladatot követően, paradox módon éppen gátlási feltételben (n-2 ismétlés) volt jobb. Megfigyeléseink azt jelenthetik, hogy a gátlási kontroll időskori gyengülése egy kiszámíthatatlan helyzetben előnyös lehet a szelekciós teljesítményre, ha az elégtelenül kiszűrt (nem gátolt) információ a későbbiekben érvényessé válik. Eredményeink további empirikus alátámasztás esetén a gátlási deficit magyarázat alátámasztásául szolgálhatnak.