Bevezetés: A meddőség mára világméretű népegészségügyi problémává vált. Ugyanakkor a korszerű meddőségi kezelésekkel ma már majdnem minden meddő páron lehet segíteni, hozzájárulva ezzel a jobb demográfiai helyzethez. Azonban mind a meddőség, mind pedig a meddőségi beavatkozások súlyos testi-lelki terhet rónak a párokra. Célkitűzés: A sikeres mesterséges megtermékenyítésen (pontosabban in vitro fertilizáció, IVF) átesett párok coping-jának, nevelési attitűdjének feltérképezése, valamint ezek összehasonlítása olyan párok megküzdésével és nevelési attitűdjével, akiknek gyermekeik természetes módon fogantak. Módszer: A vizsgálatban összesen 168 fő vett részt. A kutatási csoportot a Debreceni Kaáli Intézetben kezelt 42 meddő pár alkotta, míg a kontroll csoportot természetes úton fogant gyermekek szülei (szintén 42 pár). A vizsgálathoz a Megküzdési Módok Kérdőívet, a Pszichológiai Immunkompetencia Kérdőívet, a Parental Attitude Research Instrument (PARI) kérdőívet és a demográfiai adatokat használtuk fel. Eredmények: Az IVF-en átesett párok kevésbé élnek az érzelmi indíttatás coping stratégiájával (p<0,05), de annál inkább az érzelmi egyensúly keresésével és a visszahúzódással, szemben a kontroll csoporttal. Az IVF csoportban levő párok magasabb koherencia érzéssel rendelkeznek (p<0,05), jobban felismerik és elfogadják személyiségük jellegzetességeit (p<0,05), valamint demokratikusabb nevelési attitűdöt mutatnak (p<0,05), mint a kontroll csoport tagjai. Mindkét csoportban jellemzőbb az édesanyákra a társas támasz keresése (p<0,05) és a visszahúzódás (p<0,05), mint az édesapákra. Következtetések: Jelen vizsgálatunk és annak eddig kutatott háttere megerősítik a lélektani tényezők szerepét a meddőség kialakulásában és kezelésében.