Kidolgoztunk két új reakcióutat egy heparin-analóg, teljesen 0-szulfatált és 0-metilezett véralvadásgátló pentaszacharid, az idraparinux előállítására. Mindkét módszer alapja egy [2+3) blokkszintézis ugyanazon triszacharid akceptor felhasználásával, amit elsőként egy uronsav tartalmú diszacharid donorral, majd egy uronsav funkciót nem tartalmazó prekurzorával glikozileztük. Előállítottuk az idraparinux két szulfonsav-tartalmú analógját is, amelyekben két vagy három primer szulfátészter-csoportot helyettesítettünk szulfonátometil-csoporttal. A szulfonsav-csoportokat monoszacharid szinten alakítottuk ki és az így előállított szénhidrát szulfonsav-észtereket sikeresen használtuk donorként és akceptorként a glikozilezési reakciókban. A két szulfonsav-csoportot tartalmazó analógot [2+3] blokkszintézissel állítottuk elő, melyhez egy két szulfonsav egységet tartalmazó triszacharid akceptort és egy glükuronsav tartalmú diszacharid donort használtunk. A pentaszacharid-triszulfonsavat egy hatékonyabb, [1+1+3]-as szintézissel állítottuk elő, felhasználva a két szulfonsav egységet tartalmazó triszacharid akceptort, amit elsőként egy uronsavat nem tartalmazó monoszacharid donorral kapcsoltunk. Az uronsav funkciót tetraszacharid szinten szelektív oxidációs reakcióban alakítottuk ki, majd sikeresen előállítottuk a három szulfonsav egységet tartalmazó pentaszacharidot. In vitro vizsgálatokkal meghatároztuk az előállított szulfonsav származékok és az idraparinux Xa faktor-gátló hatását. A pentaszacharid-diszulfonsav jobb gátló hatást mutatott, mint a referenciamolekula, viszont a harmadik szulfonsav-csoport bevezetése drasztikusan lerontotta az anti-Xa aktivitást.