Az időszakosan jelentkező vagy méginkább, a - sokkalta gyakoribb - tartós szájszárazság, ami szubjektív tünet, nem csak a beteg orális, hanem általános egészségi állapotra is kihat. A xerostomia kialakulása nem minden esetben jár együtt a nyálszekréció csökkenésével. A szájszárazság önmagában is képes a betegek életminőségét rontani. Ennek az állapotnak a létrejöttében különböző tényezők játszanak szerepet, azaz multifaktoriális eredetű. A xerostomia és a hyposalivatio hátterében elsősorban a xerogén gyógyszerek fogyasztása, egyes betegségek és a terápiás besugárzás állhat. A szájszárazság vonatkozásában az időskorú páciensek a legfőbb rizikó csoport. A xerostomia szubjektív és objektív tüneteinek a kialakulásakor az eddigieknél szorosabb interdiszciplináris együttműködésre van szükség ahhoz, hogy pontos diagnózist állítsunk fel és a szájszárazságot ennek megfelelően gyógyítsuk. Ma a szájszárazságot olyan nyomasztó állapotnak tekintjük, amit feltétlenül kívánatos megelőzni, mielőbb feismerni és kezelni, hogy elkerüljük a későbbi, még súlyosabb következményeket. A közlemény legfőbb célja áttekintést adni a szájszárazság etiológiájával, felismerésével és tüneteivel kapcsolatban publikált adatok alapján, kitérve a fontosabb kezelési lehetőségekre is.