Az inzulinterápia fejlődése a humán inzulin előállításával nem állt meg, mert a fiziológiás inzulinválasz jobb utánzásához szükség volt a humán inzulinmolekula módosítására a gyorsabb felszívódású analóg inzulinok, valamint a 24 órás hatású bázisinzulin-analógok létrehozására. A tapasztalat megmutatta, hogy a humán inzulinnal végzett bázis-bolus terápia inzulinanalógra történő teljes váltása nem csak egyszerűen az "egy az egyben" dózisváltást jelenti, hanem az inzulinok eltérő farmakokinetikai és farmakodinamikai tulajdonságaiból, a beteg inzulinrezisztenciájának mértékéből adódóan más bázis/bolus arányokat igénylő inzulinkezelési rendszerre történő áttérést jelent. A szerző egy eset kapcsán bemutatja a humán inzulinról inzulinanalógra történő váltás tapasztalatát, és röviden összefoglalja a nemzetközi szakirodalomban fellelhető szerény mennyiségű irodalmi ismereteket, amelyek rávilágítanak az egyéni bázis/bolus arány megállapításának fontosságára, ami a terápiás siker kulcsa lehet ilyen esetekben.