A szerzők áttekintik a foglalkozás-egészségügyi ellátás hazai történetét és jelenlegi helyzetét, elemzik kapcsolatát a munkaügyi szervezetekkel. A rendszerváltozást követő gazdasági átalakulásban a szocialista nagyüzemek helyét több, de kevesebb dolgozót foglalkoztató vállalkozás vette át, így a munkáltatóknak már nincs saját üzemorvosuk, hanem szerződniük kell foglalkozás-egészségügyi ellátásra engedélyt kapott szolgáltatóval, aki viszont több cég munkavállalóit látja el. A nagyüzemekben korábban dolgozó üzemorvosok háziorvosi ellátást is nyújtanak és a szakvizsgát tett háziorvosok is beléptek az üzemorvosi piacra. Ennek a piacnak a felosztása néha etikátlan gazdasági versenyben történik, amit a nem kötelezően előírt tarifák és a kötelezően előírt, de csak részlegesen ellenőrzött szerződéskötés tesz lehetővé. A rendszer a hiányosságok javításával jobbá tehető, indokolatlannak tűnik felforgatása, baleset-biztosítási alapra helyezése, a szakmai feladatoknak az erre szakképesítéssel nem rendelkezőknek való átadása, nemzetközi kötelezettségek felrúgása, ahogyan ez egyes publicitást kapott elképzelésekből kiderült. A foglalkozás-egészségügyben folyó szakmai munka felügyeletét szükséges lenne ismét az egészségügy felügyelete alá vonni, a teljesen más elveken működő és más szempontokat figyelembe vevő gazdasági tárca helyett.