Számos fontos nosocomiális pathogén elterjedése a klonalitáson, vagyis az egymással genetikailag közeli rokonságban álló törzsek disszeminációján alapszik. a nagy nemzetközi kórokozó klónok egymást gyakran kiszorítják, amit a patogén előfordulási arányának emelkedése kísér. ugyanakkor, amennyiben egy bizonyos kórokozó klón adott földrajzi területen hosszabb ideig perzisztál, ez nem egyszer a patogén incidenciájának csökkenéséhez vezet. a szerzők a methicillin-rezisztens staphylococcus aureus-szal (Mrsa) végzett korábbi vizsgálataik alapján igazolva látják, hogy mindkét jelenségért nagymértékben a fluorokinolon rezisztencia kialakulásával összefüggő életképesség csökkenés felelős. a különböző kórokozó klónokba tartozó Mrsa törzsek fluorokinolon rezisztenciával kapcsolatos életképesség csökkenése jelentősen eltér egymástól. a csekély életképesség csökkenést elszenvedő klónok a többieket kiszorítják, majd gyorsabb szaporodási ütemük révén a "meghódított" területen egy, a korábbinál magasabb előfordulási arányt érnek el. Másfelől, amennyiben hosszabb ideig ki vannak téve fluorokinolon hatásnak végül még a "leghatékonyabb klónok" életképessége is csökken, és incidenciájuk esni fog.