A béta-blokkolók jelentős mortalitáscsökkentő hatással bírnak posztinfarktusos és szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén, továbbá alkalmazásuk antihipertenzív szerként is elterjedt. Az utóbbi időben a hipertónia kezelésében kedvezőtlen metabolikus profijuk miatt háttérbe szorultak, helyüket első választandó szerként az angiotenzin konvertáz enzim gátlók, angiotenzin-receptor-blokkolók és a kalciumcsatorna-blokkolók vették át. A harmadik generációs béta-blokkolók (nebivolol, carvedilol) vazodilatátor és antioxidáns tulajdonságuknak köszönhetően kedvezőbb hemodinamikai és metabolikus hatásokkal bírnak. Napjainkban egyre inkább ismert tény a centrális vérnyomás és a szívfrekvencia-variabilitás mérésének jelentősége mind a rizikóstratifikáció, mind pedig az antihipertenzív és frekvenciacsökkentő szerek vizsgálatának tekintetében. Ezen módszerek elősegíthetik az eltérő hatásmechanizmusú szerek megfelelő indikációs körben történő alkalmazását is.