BEVEZETÉS - Nemzetközileg elfogadott, hogy válogatott esetekben a hepatocellularis carcinoma májtranszplantációs indikációt képez. Vizsgálatunk célkitűzése az ezzel a diagnózissal 1995-2010 között várólistára helyezett betegeink kezelési eredményeinek ismertetése volt. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Hatvan beteget helyeztünk várólistára, akik közül 23 meghalt vagy műtétre alkalmatlan állapotba került a várakozás során. Harminchét betegnél végeztünk májátültetést, és a patológiai vizsgálat három májban nem talált tumort, viszont négy cirrhosis miatt explantált májban daganat (incidentaloma) volt kimutatható, így a vizsgált betegek száma 38 volt. EREDMÉNYEK - Műtét után három hónapon belül négy beteg meghalt artériás keringészavar, illetve graftdiszfunkció miatt. Azt követően 14 beteget veszítettünk el, közülük hetet daganatkiújulás következtében. Korai stádiumban (a milánói kritériumokon belül, n=25) nem volt tumorrecidíva, és az egy-, három-, ötéves teljes betegtúlélés 39 hónapos átlagos követési idővel hasonló volt, mint vírusos eredetű cirrhosis miatt végzett transzplantáció után: 72-72- 67%, illetve 78-71-67%. Ettől jelentősen elmaradt a milánói kritériumokat meghaladó daganatok utáni túlélés: 69-38-23%. KÖVETKEZTETÉS - Cirrhosis talaján kialakult, reszekcióra nem alkalmas, korai stádiumú (T1,T2) hepatocellularis carcinoma májátültetéssel eredményesen kezelhető, de eddigi eredményeink nem támogatják a milánói kritériumokat meghaladó daganatok transzplantációval történő kezelését.