A 21. század második évtizedében el kell fogadtatni azt a tényt, hogy a rák diagnózis nem egyenlő a halálos ítélettel. Napjainkban a rákbetegség már krónikus betegséggé vált, amit részben meg lehet előzni, a betegek felét meg lehet gyógyítani, és azok, akik tényleg gyógyíthatatlanok, sokkal tovább élnek - elfogadható életminőségben. A 2011 novemberében tartott Rákbeteg Szervezetek Vezetőinek Csúcstalálkozója azt ajánlja, hogy világszerte a rákkérdés társadalmi problémaként kerüljön értékelésre és négy területen fordítsanak a társadalmak figyelmet a rák problematikájára: [1] a rákmegelőző életmód, [2] a korai felismerés lehetőségeinek megszervezése és szorgalmazása, [3] a fájdalomcsillapítás és [4] a túlélők visszaillesztése a társadalomba (reszocializáció). A közlemény mind a négy ajánlott terület rövid hazai bemutatását és aktualitásait mutatja be, aláhúzva azt, hogy mind a négy területen vannak jelentős teendői mind az egyéneknek, mind a közösségnek, de a társadalomnak is.