Munkánk célja a céltérfogatok és védendő szervek egymáshoz való viszonyának vizsgálata volt négy különböző sugárterápiás terv összehasonlításával nagy kockázatú prosztatarákos betegek kezeléséhez. Négy CT-sorozatot készítettünk a betegekről hanyatt fekvő helyzetben térd-lábtartóval (TL), hason fekve belly-board (BB) rögzítővel, a húgyhólyag telt (TH), illetve üres állapotának (ÜH) kombinálásával. Vizsgáltuk a különböző CT-sorozatokon (TL-TH, TL-ÜH, BB-TH, BB-ÜH) berajzolt céltérfogatok (PTV) és védendő szervek (OAR) átfedésének nagyságát a rögzítés, a hólyagteltség és a haskörfogat nagysága szerint. A telt húgyhólyag jelentősen csökkentette az átfedéseket (U) a belek és a hólyag esetében (PTVkismedUhólyag: p=0,0069, PTVpvsUhólyag: p<0,001, PTVpUhólyag: p<0,001, PTVkismedUbelek: p=0,0055). A haskörfogat nagysága szerint vizsgálva a céltérfogatok és a védendő szervek közötti átfedés a "nagy" haskörfogatú betegeknél szignifikánsan kisebb volt fektetésektől függetlenül. TL-TH: PTVpvsUrektum: p=0,0179, PTVpUrektum: p=0,0386, PTVkismedUhólyag: p=0,0355. TL-ÜH: PTVpvsUhólyag: p=0,0184, PTVpUhólyag: p=0,0107. BB-ÜH: PTVpvsUhólyag: p=0,0464, PTVpUhólyag: p=0,0077. Kivétel PTVkismedUrektum: p=0,0255, ahol TL-TH rögzítésnél a kis haskerületű betegeknél volt jelentősen kisebb az átfedés. Eredményeink alapján a nagy kockázatú prosztatarákos betegek fektetését sugárterápiához telt húgyhólyaggal, hanyatt fekvő helyzetben és térd-lábtartóval javasoljuk. Nagyobb haskörfogatú betegeknél bármely betegfektetésnél szinte kivétel nélkül kisebb a céltérfogat és a védendő szervek közötti átfedés.