A hipertóniás beteg prognózisát a kialakuló célszervkárosodás, a fellépő kardiovaszkuláris események határozzák meg. A vérnyomáscsökkentő kezelés megválasztásakor nem elegendő egyedül a vérnyomásértéket figyelembe venni, fontos a hipertónia betegség mellett fennálló egyéb rizikófaktorok, célszervkárosodások, érelváltozások felismerése. A perifériás érbetegség (PAD), az egész szervezetet érintő, generalizált ateroszklerózis egyik megjelenési formája, amely nemcsak tünetekkel járó esetekben, hanem tünetmentes állapotban is a kardiovaszkuláris iszkémiás események független előrejelzője, ezért felderítése és kezelése a prevenció egyik fontos eszköze. A perifériás érbetegség jelentőségét növeli, hogy diagnózisa egyszerűen felállítható a boka/kar index meghatározásával. A hipertónia a PAD egyik fontos kockázati tényezője, amelynek kezelése jelentős szerepet játszik a kardiovaszkuláris események megelőzésében. A PAD enyhe és középsúlyos formáinál (Fontaine I. és II. stádium) az antihipertenzív terápia célértékei nem különböznek az általános elvektől. Kritikus végtagiszkémia (Fontaine III. és IV. stádiumú verőérszűkület: nyugalmi fájdalom, illetve ulcus/gangréna) esetén a végtagvesztés veszélye miatt a célvérnyomás-értéket úgy kell megszabni, hogy a boka magasságában mérhető szisztolés nyomásérték ne csökkenjen 50 Hgmm alá. A gyógyszeres kezelésben elsősorban az előnyös érhatással rendelkező antihipertenzív szerek alkalmazása, renin-angiotenzin-rendszer blokkolóinak (ACE-gátlók és angiotenzin AT,-receptorblokkolók) és a kalciumcsatorna-blokkolóknak az adása javasolt.