Bevezetés: A tacrolimus (Tac) és a cyclosporin A (CyA) két nagy potenciálú immunszuppresszáns, amelyek ma még elengedhetetlen terápiás megoldásai az allograft rejekciójának kivédésének és a hosszú távú immunszuppressziónak, ám ismert és hangsúlyosan figyelmet érdemlő tulajdonságuk nefrotoxikus voltuk is. Célok és módszerek: Háromhetes, hím C57 black 6 egerek (n=15) három csoportján végeztük a vizsgálatokat: kontroll (K), 2-szer 0,075 mg/kg/nap Tac-kezelt (Tac) és 2 mg/kg/nap CyA-kezelt (CyA) állatokon. Háromhetes kezelést követően vizsgáltuk a laboratóriumi paramétereiket (szérumkreatinin), majd FACS analízissel, illetve multifoton-mikroszkópiával a gyűjtőcsatorna, illetve JGA renintartalmát. Nyilatkoztunk az erek konstrikciójáról és a következményes fibrózist Masson-festéssel ítéltük meg. Eredmények: A szérumkreatinin szignifikánsan megemelkedett a Tac és a CyA csoportokban. Mind a JGA, mind a gyűjtőcsatorna renintartalma négyszeresére nőtt a calcineurin inhibitor kezelés hatására, amelyet sikerült multifoton-mikroszkópiával is alátámasztani, a reningranuláltság mindkét lokalizációban jelentősen megnőtt. E lokális aktiváció következményeként vazokonstrikciót tapasztaltunk mindkét kezelt csoportban, és már az immunszuppresszió korai szakaszában, a harmadik héten fibrotikus szigeteket mutattunk ki a vesében. Következtetések: Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a calcineurin-inhibitorok károsító hatással bírnak a veseparenchymára, ami tanulmányunk alapján összefüggésbe hozható egy megnövekedett reninaktivációval nemcsak a JGA-ban, de a gyűjtőcsatornában is - utóbbi új leírás az irodalomban. Mindezek alapján a reninangiotenzin rendszer gátlása több ponton is hatékony lehet a calcineurin-inhibitorok nefrotoxikus hatásának megelőzésére. További vizsgálatok szükségesek, hogy milyen gátlószerek és milyen kombinációban lehetnek a leghatékonyabbak a kezelésben.