A szerzők a legújabb irodalmi közlemények alapján áttekintik az osteoporosis talaján kialakult csigolyatörések gyakoriságát és jelentőségét, majd ismertetik a modern diagnosztikai eljárásokat (szemikvantitatív vizuális és kvantitatív morfometria, denzitometria). A kapott adatok rámutatnak arra, hogy a mindennapi gyakorlatban alkalmazott kétirányú röntgenfelvételek elemzésekor a csigolyatörések gyakoriságát alulbecsülik, így a törési rizikó pontosabb megítéléséhez morfometriás mérési módszer is szükséges.