Az elhízás, a társuló inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség népegészségügyi probléma a világ fejlett és fejlődő országaiban. A hagyományos magyarázat az obesitás világszerte megfigyelhető terjedésére a genetikai tényezők mellett a kalória bevitel növekedése és a fizikai aktivitás csökkenése. Az összefoglaló a fruktóz és a szukróz szerepét elemzi az elhízás-inzulinrezisztencia fokozódás-2-es típusú cukorbetegség kialakulása patogenetikai láncolatában. Nemcsak a diabeteses egyének, hanem a teljes populáció étrendjében érdemes figyelmet fordítani a szukróz, a fruktóz és a fruktóz tartalmú édesítőszerek fogyasztásának mértékére. A fokozott fruktóz bevitel ugyanis nemcsak egyszerűen a kalória bevitelt fokozza, hanem különféle biokémiai mechanizmusok révén megkönnyíti számos kórállapot kialakulását. Hozzájárul a testsúly gyarapodásához, az elhízáshoz, az inzulin érzékenység csökkenéséhez, a cukor anyagcsere-zavar kialakulásához, metabolikus szindróma, a 2-es típusú diabetes fellépéséhez, a lipid anyagcsere eltérésekhez, az érelmeszesedés fokozódásához és az ezzel kapcsolatos betegségek, a szív-érrendszeri kórképek, a szív infarctus, a stroke, az alsóvégtagi érszűkület létrejöttéhez. Szerepelhet még a fruktóz a máj- (nem alkoholos zsírmáj) és egyes vesebetegségek valamint a köszvény patomechanizmusában is. A 2002-es amerikai medicinális nutricionális terápiás ajánlás limitált evidenciák alapján a fruktóz additív édesítő szerként történő használatát nem javasolja.