Bevezetés: A tüdőresectiókat követő leggyakoribb szövődmény a tartós levegőáteresztés, amely az immobilisatióval együtt hozzájárul a kezelési költségek emelkedéséhez. Anyag és módszer: A szerzők retrospektíven elemzik a 2011. március 1-től 2011. október 30-ig terjedő időszakban egy általános mellkassebészeti osztály 40 betegének adatait. A 22 férfi és 18 nőbeteg átlagéletkora 61,6 év volt. Minden betegnél nyílt vagy VATS műtét során lebeny-, illetve ékresectio történt, NSCLC, ptx, illetve solitaer perifériás benignoma vagy metastasis miatt. A posztoperatív szakban hordozható, digitális szívórendszert (Thopaz) alkalmaztak. A drainek eltávolításának idejét is a digitális adatok segítségével határozták meg. Eredmények: A nyitott műtétek során történt ékresectiókat követően 57 óra drainage- és 6,2 nap ápolási időtartamot, a lebenyresectiókat követően 59,8 óra drainage- és 6,8 nap ápolási időtartamot észleltek. A VATS során végzett ékresectiók után 75,2 óra drainage- és 5 nap ápolási időtartamot, míg 2 esetben végzett VATS lobectomiát követően 48 óra drainage- és 4,5 nap ápolási időtartamot találtak. Következtetések: A mellkassebészeti digitális szívórendszerek hordozható, könnyen kezelhető és biztonságos készülékek, objektív adatokat szolgáltatnak a posztoperatív levegőáteresztés nagyságáról, és grafikusan ábrázolják a tendenciáját is. A korai mobilizációval hozzájárulnak a kezelési költségek csökkentéséhez, a VATS technikát támogatva a betegek egyre kisebb megterhelésével precízebb posztoperatív kezelést tesznek lehetővé, rövidítve a gyógyulás időtartamát.