Az átmeneti, illetve a tartós hyperglykaemia következménye a sejten belüli reaktív oxigéngyökök mellett a reaktív aldehidek felszaporodása. A reaktív aldehidek kóroki tényezőként szerepelhetnek a cukorbetegség késői szövődményeinek kialakulásában. Ezen csoportból kiemelkedő jelentőséggel bír a glükózfüggő a-dikarbonil, a metilglioxál. Elsőként cukorbetegségben igazolták a metilglioxál sejten belüli felhalmozódását és a szérumszint emelkedését. A felhalmozódó metilglioxál káros hatással bír a hasnyálmirigy ß-sejtjeinek inzulintermelésére, a fehérjék és nukleinsavak működésére, valamint az egyik legfontosabb prekurzora a késői glikációs végtermékeknek (advanced glycation end-products). A metilglioxál-akkumuláció elleni védelmet jelentő katabolikus rendszer, a glioxaláz enzimrendszer minden emlőssejtben megtalálható. Jelen közlemény áttekintést ad a metilglioxál anyagcseréjéről normális, valamint hyperglykaemiás körülmények között, és tárgyalja a metilglioxál szerepét a diabeteses késői, microvascularis szövődmények kórélettanában.