Az alvás-ébrenlét zavarok sikeres kezelésének kulcsa a helyes és időben történő kórisme. Ennek megvalósítása azonban annak függvénye, figyelembe vesszük-e e terület néhány sajátos vonását. Tudnunk kell, hogy a betegek jelentős része ilyen természetű problémáját spontán nem említi, az egyértelmű panaszokat és tüneteket is más okkal magyarázza; eltérő okok esetén is az alvászavar sokáig azonos panaszokhoz (pl. mentális, affektív deficittünetekhez, napközbeni aluszékonysághoz stb.) vezethet. Az alvás során fellépő kísérő tünetekről csak a hálótárs, a családtagok tudhatnak. A betegek jelentős részének a gyógyulása az alvásmedicina speciális vizsgáló módszereinek (alvásdiagnosztika) és az azokhoz kapcsolódó szakorvosi körnek az aktív részvételét igényli. A megalapozott kórisme felállítása után a lehető leghamarabb el kell kezdeni a hatékony és a kiváltó oknak megfelelő terápiát, mert a beteg teljesítménye, munkaképessége csökken, életkilátásai romlanak, szociális kapcsolatai károsodnak, balesetveszélynek van kitéve. A késedelem a kóros állapotot fixáló, negatív kondicionálási folyamatokat, súlyos pszichés és szociális konfliktusokat indíthat el.