Az útmutatók világában lassan a "GUIDELINE"-ok közötti eligazodás adja a legnehezebb feladatot az ellátó személyzetnek. Számos nedves sebkezelési javaslat alkalmazása azért okoz nehézséget, mert konkrét kötszerekkel szerzett tapasztalatokat tolmácsol, és nehezen konvertálható a saját lehetőségeinkre. Ha mégis ezt az utat választjuk, akkor összevetve a tapasztalatokat következtetések levonásához érkezünk - kialakulnak a gyakorlati kézikönyvek. A sok-sok fontos adat és szignifikancia feldolgozása közben kialakíthatjuk a saját gyakorlatunkat. A saját elméleti gyakorlatunkat! E dolgozat összeállításakor a gyakorlati gyakorlat fontosságát kívánom kiemelni, a "NIL NOCERE" mindenki által reflexszerűen elfogadott és szándék szerint követett gyakorlatát. Kezdésnek rögtön itt van a szándék. Mielőtt a sebellátás tematikus tárgyalását megkezdjük, itt álljunk meg egy pillanatra! Rettentően fontos, hogy a "jó szándék" nem pótolja a tudást, a kötszerek ismeretét, a sebgyógyulás folyamatának értését, és nem eredményezhet bocsánatot a sikertelen esetekben sem. A felsoroltak hiánya esetén gyakran sajnos nem csak az eredménytelenséggel, de a károkozással is szembesülnünk kell. Ezért a mit ne tegyünk tematikát követem, néhány tipikus eset bemutatásával.