Már közel 100 éve ismert, hogy a D-vitamin központi szerepet játszik a csontok egészségének megőrzésében azáltal, hogy a csontrendszer megfelelő fejlődéséhez és mineralizációjához megfelelő mennyiségű kalciumot és foszfort biztosít. A táplálékkal a szervezetbe jutó, vagy a napfény hatására a bőrben képződő inaktív hormon két hidroxilációs folyamatot követően nyeri el aktív formáját, mint 1,25(OH)2D3 vitamin (calcitriol). A belekben és a csontokban a calcitriol specifikus receptorához (D-vitamin receptor, VDR) kapcsolódik, ezzel indítja el a kalcium metabolizmust fenntartó biológiai folyamatokat. Ma már ismert, hogy a calcitriol a sejtek növekedésében, differenciálódásában, és az immunrendszer szabályozásában is fontos szerepet kap. VDR receptorral a szervezet majdnem összes sejtje rendelkezik, és ezek a sejtek arra is képesek, hogy a keringésben lévő 25(OH)D3 vitaminból 1-a-hidroxiláz enzimük segítségével aktív hormont képezzenek, mely aztán autokrin módon hat a környező szövetekre. A feltételezést, hogy a daganatok megelőzéséhez a szervezetnek megfelelő mennyiségű D-vitaminra is szüksége van, az a megfigyelés indította el, hogy számos daganat előfordulása fordított összefüggést mutat az adott földrajzi területet érő napsugárzással. Azóta számos epidemiológiai vizsgálat bizonyította, hogy ennek hátterében a D-vitamin eltérő szintje áll. A calcitriol daganatellenes hatásainak egyre jobb megismerése ellenére a randomizált klinikai vizsgálatok csekély száma miatt ma még bizonytalan, hogy mikor és milyen módon lesz helye a daganatellenes kezelésekben. Pontos válasz jelenleg arra sincs, hogy mennyi az ajánlott D-vitamin bevitel, mellyel a kedvező hatások biztosíthatók.