A magyar jogban a halottakon végezhető, de nem temetési beavatkozásokról csak az egészségügyi jog szól, így egyéb tudományos célú vizsgálatok sem lennének elvileg lehetségesek. Ebben kizárólag a nemzetközi múzeumi etikai kódex érvényesül. Sok kultúra ezt halottgyalázásnak tekinti. A halottgyalázás kriminális formáin túl az orvosi eljárás (kutatás és gyakorlás) is alkalmas lehet arra, hogy a holttest méltóságának sérelmét jelentse. Ennek ellensúlyozása, hogy a post mortem beavatkozásokhoz az érintett vagy hozzátartozói beleegyezése szükséges. A dolgozat a magyar szabályozást mutatja be, amelyben a halottat betegnek tekintjük, a holttest vonatkozásában a betegjogok speciális érvényesülése történik. A jog a boncolást illetően számos jogot ad a hozzátartozónak, és az anatómiai oktatást is szabályozza. A szervnyerés során az opting-out elvét érvényesíti, tiltakozást csak a betegtől fogad el. Szigorúan védi az elhunyt egészségügyi adatait, de nem korlátozza a hozzátartozók érdekérvényesítését. A képzés és továbbképzés csekély figyelmet fordít ezekre a kérdésekre, a szabályozás pedig nem felel meg a jelenkor elvárásainak és lehetőségeinek, ezért célszerű lenne újragondolni a probléma teljes spektrumát.