A szexuális szteroidhormonok és a metabolikus folyamatok szoros kölcsönhatása jól ismert. Az inzulin szabályozza a humán szexuál- és szteroidhormon-képzést, és módosítja a hormonok szignáljait receptorszinten is. Az inzulinrezisztencia és a kompenzatórikus túlzott inzulintermelés androgéntúlsúllyal és ösztrogénhiánnyal társul. Ezek a hormonális változások cardiovascularis betegségekre és malignus tumorokra hajlamosítanak. Egészséges nőknél az ösztrogéntúlsúly az androgénnel szemben igen előnyös, mivel védelmet biztosít az inzulinrezisztencia és annak szövődményei ellen. Menopauza után viszont egyre gyakoribb az inzulinrezisztencia, ami a nemi hormonok egyensúlyzavarával, az ösztrogénhiánnyal és az androgéntúlsúllyal társul. Ez magyarázza, hogy az idős nők hajlamosabbak rákmegelőző állapotokra és malignus daganatokra, összehasonlítva az ugyanolyan korú férfiakkal. A női nemi hormonok (ösztrogén, ösztradiol) jótékony hatással vannak az energiaforgalomra, a cukor-, a zsír- és a fehérje-anyagcserére, továbbá a zsírszövet-lerakódás szabályozásában is jelentős szerepet játszanak. Akár mérsékelt, akár súlyos a szérumban az ösztrogénkoncentráció csökkenése, mindenképpen hajlamosít inzulinrezisztenciára. Fiatal nőkben az elhúzódó vagy szabálytalan menstruációs ciklusok és a fertilitás zavarai rendszerint inzulinrezisztenciával vagy 2-es típusú diabetesszel társulnak. Menopauza után az ösztrogénszint jelentős csökkenése növeli a testsúlyt és elsősorban a centrális, hasi régióban okoz zsírlerakódást. Ezzel párhuzamosan a glükóztolerancia is romlik, ami metabolikus szindrómát, illetve 2-es típusú diabetest eredményez. Az ösztrogénhiányos férfi nagyon ritka, ilyenkor súlyos 2-es típusú diabetes lép fel szövődményként. Mivel az inzulinrezisztencia és az ösztrogénhiány együttesen jelentős rákrizikófaktornak tekinthető, számos lehetőségünk van a veszélyeztetett betegeknél a malignus tumorok megelőzésére. Daganatos betegek esetében a hormonális zavarok felderítése és kezelése hatékony adjuváns terápiának ígérkezik.