A krónikus veseelégtelenség miatt dialíziskezelésre szoruló betegek közel 50%-a ma is úgy kerül kórházba, hogy korábban nem tudott a vesebetegségéről, vagy ha tudott róla, mégsem állt rendszeres nefrológiai ellenőrzés alatt. Mivel a glomerulonephritisek többnyire panasz- és tünetmentesen zajlanak, a rendszeres szűrővizsgálat hiánya miatt csak a végstádiumú veseelégtelenség okozta panaszok viszik el a beteget az orvoshoz. Ilyenkor pedig már csak a vesepótló kezelés indítása a kérdés. Pedig a krónikus vesebetegség egyszerű laboratóriumi vizsgálatokkal akár 10-15 évvel korábban is felismerhető lett volna, és időben megkezdett kezelése akár teljes gyógyulást is eredményezhet. Ha ez nem lett volna elérhető, a rendszeres nefrológiai gondozás akkor is hatékonyan fékezhette volna a veseelégtelenség progresszióját, és a rendkívül költséges dialíziskezelés akár évekkel is elodázható lett volna. Ma Magyarországon több mint 6000 krónikus (három hónapnál régebben) dialízisre szoruló beteget kezelünk, akiknek mintegy 20%-a krónikus glomerulonephritis miatt lett veseelégtelen. Ahhoz, hogy a nefrológusok hatékonyan tudjanak ezen a helyzeten változtatni, a családorvos kollégák együttműködésére, és az ellátási körzetükbe eső lakosság rendszeres nefrológiai szűrésére, valamint a felismert betegek szakintézetbe való irányítására van szükség. A jelen dolgozatunkban a glomerularis vesebetegségek felismerésének, kivizsgálásának és terápiás lehetőségeinek bemutatását tűztük ki célul.