A közölt tanulmányban a szerzők egy váratlanul bekövetkezett méhrepedés esetét ismertetik. Az említett szövődmény egy másodszor szülő asszony vajúdása kapcsán, a kitolási szak korai fázisában lépett fel. A szülés folyamatának cardiotocographiás monitorizálása, valamint a várandós vérkeringési paramétereinek gyakori és gondos vizsgálata tette lehetővé a méhrepedés korai tüneteinek felismerését. A méhrepedésre legelőször a méhüregi nyomás rohamos csökkenése és a hirtelen fellépő anyai tachycardia utalt. A magzatnál észlelhető bradycardia, amelyet a szülészeti tankönyvek a ruptura első gyanújeleként írnak le, csupán 20 perccel a méhűri nyomás és az anyai pulzusszám változása után következett be. E megfigyelés alapján arra lehet következtetni, hogy a szülés folyamatos tocographiás felügyelete, valamint az anyai vérkeringés paramétereinek rendszeres ellenőrzése lehetőséget nyújt a méhrepedés gyanújának felismerésére jóval a magzat állapotának kimutat-ható romlása előtt. Az irodalmi adatok szerint a méhrepedéssel járó nyomáscsökkenést a méhszájon át a méhűrbe vezetett ún. "intrauterine pressure catheter" (IUPC) nem képes kimutatni. Ennek ismeretében az eset különös érdekessége, hogy a méhen belül hirtelen fellépő és nagyfokú nyomáscsökkenést a külső tocographia mind az idő mind pedig nagyságrend szempontjából egyértelműen és meglepő pontossággal jelezte.