A centrális oxytocin az agyon belül neurotranszmitterként működik és az affiliatív viselkedést is szabályozza a méhre és emlőre gyakorolt perifériás hatásai mellett. A centrális rendszer hat a párkapcsolatra, az anyai gondoskodásra és a kötődésre. A centrális oxytocin növeli a bizalmat, a társas támaszt, csökkenti a félelmet, a szorongást, valamint elősegíti a sebgyógyulást. Ezen hatásokra épül az oxytocin-alapú "nyugalom és összetartozás" stressz-reakció. Közvetlenül a szülés után az anya és az újszülött bőr-bőr kontaktusa elősegíti a természetes oxytocinra alapuló pszicho-emotív hatásokat, így erősíti a kötődést és kedvezően befyolsáolja a szoptatást. Az állatkísérletekre épülő epigenetikai vizsgálatok arra mutatnak rá, hogy a születéskor megtapasztalt oxytocinhatásnak generációkon átívelő átvitele lehet.