Vizsgálatunkban a súlyos szeptikus állapotban előforduló spontán thrombocytaaggregációt és a betegség thrombocytákra kifejezett hatását vizsgáltuk. Artériás vérmintát vettünk 59 bevont betegünktől (medián életkor 61 év) a felvételt követő ötödik napig, melyet 30 önkéntes kontroll mintájával hasonlítottunk össze. Az indukálható thrombocytaaggregációt adrenalinnal (ADR), adenozin-difoszfáttal (ADP), kollagénnel (COL) és fiziológiás sóoldattal (SAL) vizsgáltuk. Betegeink klinikai állapotát a Multiple Organ Dysfunction Score és a Sequential Organ Failure Assessment segítségével követtük. A szeptikus betegek ADR és COL indukálható aggregációja csökkent minden mérési időpontban (p<0,05), míg SAL esetében fokozott aggregációt találtunk. Az alacsony thrombocytaszámmal rendelkező betegek csökkent indukálható aggregációt mutattak ADP, ADR és COL induktorokkal minden mérési pontban. A SAL aggregáció a 2. és 5. napon mutatott különbséget (p<0,05). A túlélő és nem-túlélő csoportok aggregációjában nem mutatkozott különbség. A spontán aggregáló csoportban nem-szignifikánsan magasabb thrombocytamennyiséget, valamint a 4. és 5. napon szignifikánsan csökkent procalcitonin értékeket találtunk. Tanulmányunk igazolta a spontán aggregáció jelenlétét, csökkent indukálható thrombocytafunkció mellett súlyos szeptikus betegekben. Az indukálható thrombocytaaggregáció nem bizonyult használható prediktív markernek a kimenetel vonatkozásában.