Tanulmányunk alapját az a gondolat képezi, amely szerint a testterápiák és test-pszichoterápiák a nonverbális, a test megéléséhez, a testélményhez köthető képzeteket tekintik a terápiás munka kiindulópon fának. A testkép pszichoanalitikus perspektívából szemlélve interszubjektív természetű. A saját test képe kezdettől fogva a korai interakciós mintákból és a másik testének identlfikációjából, valamint a testi tapasztalatok formálódásából származik. A testi tudatosság térbeli képe taktilis, kinesztéziás és vizuális "nyersanyagaink" alapján konstituálódik. Az így megélt testkép, mint az ösztönimpulzusaink térképe értelmezhető. A testkép-szobor tesztet, mint taktilis proprioceptív diagnosztikai eszközt alkalmazzuk, hogy a tudatos és a tudattalan testélményeket három dimenzióban is kifejezhessük. Ebben az értelemben a teszt, mint kézjegy vagy aláírás jelenik meg előttünk, amely kevésbé a szituatív pillanat mint inkább a gestalt időtlensége által jellemezhető. A testkép-szobor teszt, mint diagnosztikai eljárás a kvantitatív és kvalitatív értékelésen túl lehetővé teszi az interpretatív értelmezést pszichotikus páciensek terápiájában. A teszt által válik lehetővé, hogy tudattalan fantáziák, asszociációk, szorongások és emlékek kerüljenek a felszínre.