A diabetes világszerte növekvő prevalenciája egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi rendszerekre és a társadalomra. A diabéteszes betegeknek szembe kell nézniük a kardiovaszkuláris komplikációk és a megnövekedett morbiditás és mortalitás kockázatával. Annak ellenére, hogy a korai terápiás beavatkozás előnyössége jól megalapozott evidenciákkal rendelkezik, a diabéteszes betegek jó részénél a metabolikus kontroll hosszantartó rosszabbodását éli át, mielőtt a szükséges terápiaváltás bekövetkezik. Az Európai Diabetes Társaság, az EASD 47. Kongresszusán, amelyet 2011. szeptember 14-17 között tartottak Lisszabonban, a sanofi diabetes szatellita szimpóziuma az egyénre szabott gondozás fontosságát, és az ezen a téren elért eredményeket hangsúlyozta a korai és hosszú távú glikémiás kontroll elérésében. A szimpózium első részében a korán elkezdett terápia tudományos háttere, és az ezt alátámasztó klinikai evidenciák kerültek áttekintésre, kiemelve az inzulinkezelés korai bevezetésének előnyét, bemutatásra került a folymatban lévő origin vizsgálat, amely széles körű diabéteszes és prediabéteszes beteg-populációban méri fel a korai inzulinkezelés előnyét a kardiovaszkuláris szövődményekre. A továbbiakban a glp-1 receptor agonistáknak a diabétesz kezelésében betöltött egyre fontosabb szerepé-ről volt szó, amely során bemutatásra került az új glp-1 receptor agonista, a lixisenatid kifejlesztésének klinikai programja, valamint a lehetséges kiegészítő és szinergista hatásai bázis inzulinnal kombinációban. A szimpózium második felében a bázis-bólusz inzulin kezelési stratégia kulcsszerepéről, a vércukor-értékek folyamatos monitorizálásának fontosságáról és az ezt lehetővé tevő új technológiákról, valamint a diabétesz és a malignus megbetegedések kockázata közötti kapcsolat legújabb adatairól számoltak be az előadók.