A kisdedkor táplálkozási szempontból is átmeneti időszaka által felvetett számos gyakorlati kérdés egyike az ízek preferenciájának a kialakulása. Az összehasonlító élettan vizsgálatainak sora igazolta, hogy az alapízekre adott válaszreakció veleszületett sajátosságunk. Az emberszabású majmok újszülöttjei éppúgy mosollyal és elfogadással reagálnak az édes ízre, miközben fintorgással és elutasítással válaszolnak a savanyú és keserű ízekre, mint az emberi újszülött. Ezek a veleszületett sajátosságok azonban már a magzati életben befolyásolhatóak. Ha a várandós anyák a terhesség harmadik harmadában néhány héten keresztül répával ízesített folyadékot fogyasztottak, hat hónapos csecsemőik szignifikánsan nagyobb mennyiségben ittak répalevet az azzal való első találkozáskor, mint a várandósság ideje alatt répalevet nem fogyasztó anyák csecsemői. A csecsemő étrendjében megnyilvánuló hatások is hosszú távra szólóan befolyásolhatják az ízek preferenciáját. A korábban fehérjéket hidrolizátum formájában tartalmazó anyatejpótló csecsemőtápszerrel táplált 6-11 hónapos csecsemők szignifikánsan kevesebbet fogyasztottak a kínált brokkoli/karfiolpüréből, mint a hagyományos fehérje-összetételű tápszerrel tápláltak. Adatok sora igazolja, hogy a hozzátáplálás időszakában az ismételt expozíció szignifikánsan növeli egy adott táplálék elfogadottságát. Az íz-preferencia kialakulásának kritikus időszaka 2 és 6 éves kor között van, amikor az újonnan megismert ízű ételek elutasítása élettani jelenség. Ez a "neofóbiát" nevezett természetes jelenség azonban mérsékelhető az adott étel újabb és újabb kínálásával. Az ismételt kínálás azonban eredménytelen akkor, ha az új ételek elutasítása összetett viselkedési zavar részjelenségeként mutatkozik meg.