Magyarországon a táppénzkiadások csökkentésére a parlament olyan törvénymódosítást szavazott meg, mellyel a havi táppénz bruttó összegét a minimálbér kétszeresében maximálták. A szerző megvizsgálta, hogy a biztosítottak ellátása megfelelő ütemben történik-e, vagy a betegeknek indokolatlanul kell várniuk különböző vizsgálatokra, szakorvosi ellátásra, és a vizsgálatokhoz való hozzájutás javítása elősegítheti-e a táppénzes idő lerövidítését. A vizsgálat során egy önkényesen kijelölt 14 napos időszakot követően minősült a várakozási idő indokolatlannak. A nem baleseti táppénzekre és nem nőgyógyászati szakorvosi ellátásra vonatkozó adatokból kimutatható, hogy 2008. júliusa és 2009. júniusa közötti egy éves időszakban az indokolatlannak minősített késlekedés a szolgáltatónál történő megjelenéseknek csupán 11,9%-a, viszont az erre való várakozásra kifizetett táppénz a teljes éves kifizetés negyede, 27,8 milliárd Ft volt. A szerző javasolja, hogy a táppénzes betegek részesüljenek az előjegyzések során előnyben. A szerző véleménye szerint ezáltal a biztosítottak gyógyulása jelentősen meggyorsítható és a táppénzkasszában jelentős megtakarítás érhető el.