Nem létezik egyetlen modell, amely önmagában hatásosan befolyásolná a neurorehabilitáció minden aspektusát. Általános tapasztalat, hogy az egyes kezelési eljárások között messze nincs olyan különbség az eredményességben, mint a gyógytornával kezelt és terápiában nem részesített gyermekek között. Alapvetó fontosságú, hogy csak diagnózis ismeretében és folyamatos gyermekneurológiai, gyermekrehabilitációs szakorvos kontrollja mellett kerüljön sor az alkalmazásukra. Nagyon kevés B szintű evidencia áll rendelkezésre a különböző eljárások összehasonlításában. A terápia mennyiségének növelése nem feltétlenül jelenti az eredményesség javulását! Sajnálatos hazai tapasztalat, hogy a fenti módszerek, eljárások gyakorta egymást fedve, párhuzamosan vagy egymást akár naponta váltva kerülnek alkalmazásra. Ilyenkor aránytalan terhelésnek van kitéve a gyermek, nem képes "regenerálódni" az egyes kezelések között. Tapasztalatom szerint tervezetten, célirányosan, team munkában alkalmazva, és a rehabilitáció folyamatába illesztve jobb eredmény érhető el. Bizonytalanságot okoz, hogy hiányoznak az objektív diagnosztikai eljárások, a randomizált és kontrollált vizsgálatok, melyek segítségével megítélhető lenne az egyes módszerek, terápiák hatékonysága. Az utóbbi években éppen ezenokok miatt is folyamatos igény mutatkozik a komplex, sokoldalú fejlesztést biztosító terápiák ill. módszerek iránt. Az sem elhanyagolható tapasztalat, hogy csak a szülők bevonásával és együttműködésével, a szükséges felvilágosítás mellett lehet hosszú távon eredményt elérni.