Az elmúlt évtizedek alatt jelentős mennyiségű adat gyűlt össze, amely azt bizonyítja, hogy a cukorbetegség metabolikus és endokrin eltérései befolyásolják a csont mennyiségét és minőségét, amelynek jelentősen fokozott csonttörési kockázat a következménye. 1-es típusú diabetes mellitusban a csonttömeg csökken, az inzulin és az inzulinszerű növekedési faktor-I hiánya, az adipokinek diszregulációja, a proinflammatorikus citokinek felszaporodása miatt könnyen törik a csont. 2-es típusú diabetes mellitusban az inzulinrezisztencia és a több inzulin miatt nagyobb a csonttömeg, de ennek minősége rossz a glikált kollagéntermékek jelenléte és a csökkenő corticalis vastagság miatt. Mindezekhez a neuropathia, retinopathia, a hypoglykaemiák és néha a kezelés során alkalmazott gyógyszerek miatt az elesésre való fokozott hajlam társul. A D-vitamin-hiány, illetve -ellátottság jelentősen befolyásolja a diabetes kialakulását és a szénhidrát-anyagcserét. A megfelelő gyermekkori D-vitamin-pótlás 80%-kal csökkenti az 1-es típusú diabetes előfordulását. A tiazolidindionok, a glukagon-like peptide-1-agonisták, valamint a metformin csont- és cardiovascularis hatásai új pontokon kapcsolják össze a csont-, a szénhidrát- és zsíranyagcserét.