A 2006-ban kezdődött kormányzati ciklus egészségpolitikája a fekvőbeteg-intézményi hálózatban az utóbbi két évtized legjelentősebb szakmai és területi átszervezését hajtotta végre. Ennek kapcsán az egészségügyi kormányzat az orvosi munkaerő belföldi reallokációját is számításba vette. Támogatására az Egészségügyi Minisztérium és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2007 júliusában közösen pályázati programot hirdetett, amelynek keretében az ellátórendszer átalakítása miatt állásukat vesztett orvosok és egészségügyi szakdolgozók kérhettek támogatást lakóhelyük megváltoztatásához. A "Mobilitás Program" nyilvánvaló sikertelensége egyértelműen jelezte az orvosok belföldi mobilitásának gyakorlatilag teljes hiányát. Jelen tanulmány az orvosi alap- és működési nyilvántartás 2009. decemberi adatait elemezve, két alapvető manuális szakma, a sebészet és a szülészet-nőgyógyászat Magyarországon és külföldön született művelőinek tanulmányi és szakmai mobilitási tendenciáit vizsgálja az aktuális működési engedélyek alapján. A sebészek (N=1469) között 13,5%, a szülész-nőgyógyászok (N=1377) között 10,6% a külföldön születettek aránya. Az eredmények a belföldön dolgozó szakorvosok erős helyi kötődését jelzik, ami nem zárja ki a migráció országot elhagyó formáját. Másrészről, a keresztmetszeti adatok arra utalnak, hogy az ellátórendszer működésképtelen lenne a külföldről bevándoroltak jelenléte nélkül.