Jendrassik Ernőt, a kiváló belgyógyászt, 1893-ban nevezték ki az idegkórtan tanárává. 1882-ben írta le a róla elnevezett "műfogást". Charcot hatására foglalkozott a hypnosis, a hysteria és az öröklődő idegbetegségek kutatásával. Bemutatott dolgozatában hangsúlyozza a megfigyelés és a differenciáldiagnózis fontosságát. Imertetett betegének feltehetően a 14 éve leírt autosomalis domináns éjszakai frontális lebeny epilepsiája volt. A bróm-sók csak a grand mal és Jackson-rohamok gyakoriságát csökkentették, az absence-rohamokét nem. Javasolta, hogy a brómot a betegek tablettában szedjék, mert porban és oldatban gyomorpanaszokat okoz. A "bromismus" megelőzésére diétát és bőrgyógyászati kezelést ajánlott. Jendrassik gyermekkorban elszenvedett "agyvelő betegség" tünetének tartotta az epilepsiát, a betegség örökölhetőségét tagadta. Az elmúlt 10 évben derült ki, hogy az epilepsiák közel 40%-ának van genetikai háttere. Az epilepsia kezelésének új korszaka a Luminal (1912) felfedezésével kezdődött. Jelenleg közel 50 hatásos antiepilepticumot ismerünk; a kezelés célravezető módja a monotherapia. A gyógyszert a rohamok típusa és a gyógyszerinterakciók ismerete alapján kell kiválasztani. Jendrassik korában csak a brómsók adagolására volt lehetőség, a kezelés hatásossága az 50%-ot nem haladta meg. A modern gyógyszerek bevezetése eredményeként az első-második-harmadik gyógyszer kipróbálása után a betegek 65-70%-a válik rohammentessé. Tehát száz év alatt az epilepsia gyógyszeres kezelésének hatékonysága 15-20%-kal javult.