Több évtizednyi kutatómunka ellenére továbbra is sok a megválaszolatlan kérdés a szkizofrén pszichózisok kialakulása és hatékony terápiája körül. A korai genetikai, családkutatási elméletek után született komplex megközelítések egyre inkább összefüggéseiben, kölcsönhatásaiban tárgyalják a betegség meghatározó kognitív és érzelmi-társas tüneteit. Az igény-, hozzáférés- és még inkább a kognitív kiértékelés modellje integrálják a szkizofrén pszichózisok kialakulásában feltételezhető biológiai, kora gyermekkori tényezőket és azok hatását a kognitív és érzelmi működésre. Az egészség-pszichózis kontinuum elképzelés pedig a pszichotikus tünetek minőségi-mennyiségi különbözőségének dilemmájára kínál megoldást. A korábbi elméletek és a modern kutatási eredmények áttekintése után a tanulmány felvázolja a szkizofrén pszichózisok kialakulásának lehetséges útvonalát a feltehetően genetikailag megalapozott sérülékenységen, a nem-specifikus koragyermekkori kognitív diszfunkciókon keresztül a szintónia meglazulásán át a külső valóságtól való eltávolodás manifeszt elmekóros tüneteiig. A második rész a főbb pszichoterápiás megközelítések előnyeit-nehézségeit veszi sorra. A fentiek nyomán kirajzolódik a szkizofrén pszichózisok kezelésének preventív szemlélete, amely a korábbi dichotómiák és a kóros tünetek kezelése helyett a nem-specifikus korai diszfunkciók minél pontosabb azonosítására és a lehető legkorábbi korrekciójára helyezi a hangsúlyt. Ezen beavatkozásokhoz elengedhetetlen a pszichológia, a pszichiátria és a gyógypedagógia képviselőinek szoros együttműködése.