Az 1990-es évektől az alapkutatások eredményeinek klinikai gyakorlatba ültetése eredményezte a biológiai terápiák reumatológiai alkalmazását, egyes, gyulladással járó, ismeretlen etiológiájú kórképekben. A gyulladásba az eddigi terápiás lehetőségeinkkel is beavatkoztunk: a ciklooxigenáz enzimek (nem szteroid gyulladásgátlók), illetve a leukotrien-képződés gátlása (egyes asztmaellenes szerek) révén. Az új terápiás lehetőség az immunmediált gyulladásokba avatkozik be azáltal, hogy az aktivált sejtek (makrofágok, limfociták) által termelt azon citokinek (TNF-a, interleukin -1, interleukin-6) termelődését gátoljuk, melyek a gyulladásos folyamatot elindítják, illetve fenntartják. Ezen túlmenően az újabb terápiás célpontok az immunkompetens sejtek együttműködését (co-stimuláció gátlás), illetve a B-sejteket (anti-CD-20) gátolva fejtik ki hatékony gyulladáscsökkentő hatásukat.