Célkitűzés: A vitrectomia során implantált szilikonolaj hosszú távú hatásainak elektofiziológiai vizsgálata a retina és látóideg funkciójára. Beteg és módszerek: Klinikailag és laboratóriumilag igazolt Toxocara-uveitis következtében kialakult trakciós retinaleválás műtéti megoldása - vitrectomia szilikonolaj-implantációval - után 18 éven át elektrofiziológiailag is követtük a látásfunkció változását. A retinafunkciót elektroretinográfia (ERG), a látóideg funkciót látókérgi kiváltott válasz (VEP) segítségével mértük. Eredmények: A vitrectomia 0,8 visust eredményezett a preoperatív időszakban detektált szem előtti ujjolvasásról. A beteg a szilikonolaj eltávolításába 15 évig nem egyezett bele, mivel félt a reablatiótól. Cataracta, majd a szilikonolaj emulgeálódása és glaucoma miatt a későbbiekben további műtéteket végeztünk. Az első műtét után 18 évvel a beteg visusa 0, 7, ekkor a PERG (mintázott elektroretinográfia) amplitúdója szubnormális, a látókérgi kiváltott válasz - a látóideg funkciója - normális volt. Következtetés: A retina funkciója az eltelt idő alatt klinikai értelemben nem csökkent, a betegség és a műtétekkel járó terhelés a centrális látásélességet nem befolyásolta. A látóideg funkciója is lényegében változatlan maradt. Úgy gondoljuk, hogy rendszeres monitorszálás mellett a szilikonolaj a látás súlyos veszélyeztetése nélkül hosszú távon is a szemgolyóban tartható bizonyos esetekben.