Az időskori hipertónia sajátosságát a magas vérnyomásnak a fiatal életkori hipertóniához képest eltérő patomechanizmusa, a nagy- és középerek nagymérvű rugalmasságvesztése, az egész szív-, érrendszernek a patológiás befolyásokkal szembeni sérülékenységet jelentősen fokozó öregedése, és az idült társbetegségek nagy valószínűsége definiálja. Módosulnak a gyógyszerelés tervezésének kritériumai is, részben (80 év felett) a kezdés indikációja és az elérendő célvérnyomás tekintetében, részben a kisebb adagok, a korai kombináció javallata és a figyelemmel kísérendő számos interakció-mellékhatás kapcsán, illetve a fokozott óvatosságot igénylő gyakoribb beteg együttműködés-romlás következtében. Az áttekintés kényszerűen nagyfokú tömörítésekkel ezeket a vonatkozásokat kívánja bemutatni.