A köztudatban a terhesség, a szülés és az újszülött gondozása a legcsodálatosabb élményként él. Ugyanakkor az epidemiológiai kutatások szerint a pszichiátriai betegségek kockázata a perinatalis időszakban megsokszorozódik. A terhesség drámai testi, lelki és társadalmi szerepbeli változásokkal jár. A szülés pedig egy nagy, irreverzíbilis életesemény, amit szokás "rite of passage"-nak is nevezni. Ez a folyamat normatív krízist jelent az életben, amelynek során új copingmechanizmusok kifejlesztése szükséges. A stressz és a szorongás a magzat fejlődésére rövid és hosszú távú negatív következményekkel jár, és egyben az anyára nézve is veszélyes szövődményekhez vezethet. A szülést követő időszakban a major depressziós tünetek előfordulása megközelítően 15-20%, leggyakrabban a szülést követő 6 hónapon belül jelentkeznek, de a gyermek 2 éves koráig bármikor felléphetnek. A post partum depresszió legsúlyosabb veszélye a suicidium és a csecsemőgyilkosság, de egyben a legkomolyabb teratogén hatást is jelenti a gyermek kognitív és pszichomotoros fejlődésére. Felismerését nehezíti, hogy a tünetek jórészt megegyeznek az élet bármely más szakaszában fellépő depresszióéval, de néhány tünet a normális terhesség és szülés utáni időszakban előforduló panasszal azonos. Ráadásul a nők többsége nehezen ismeri fel a problémát és fordul orvoshoz, mivel a társadalmi elvárások szerint boldogságot kellene éreznie. A kockázati tényezők feltárását követően a preventív körülmények biztosítása és az anyaszerepre történő felkészítés eredményes a perinatalis depresszió kialakulásának megelőzésében. A hatékony terápia elsősorban coachingszemléleten alapszik és többirányú megközelítést igényel.