A kockázati tényezők párhuzamos fennállása exponenciális veszélyeztetettséget jelent, így diabetes mellitusban a cardiovascularis betegségek sokkal súlyosabbak. Napjaink egyik kihívása a több támadáspontú, jelen esetben a cukorháztartás kedvező befolyásolása mellett például antiatheroscleroticus hatással is rendelkező gyógyszerek alkalmazása. Ilyen jelöltek a glitazonok, amelyek a fő hatáson túlmutató pleiotrop hatékonyságot mutatnak, így kedvezően befolyásolják a zsírtömeg eloszlását, valamint az endothelfunkciót javító, vérnyomáscsökkentő hatással, sőt antiinflammatorikus és antikoagulációs kapacitással is rendelkeznek. A lipidmetabolizmust érintő hatásokat tekintve viszont eltérés található a glitazonok között, azaz döntően a pioglitazon esetében figyelhetők meg kedvező történések, így az erőteljesebb trigliceridszint-csökkentő hatás mellett a HDL-szint emelése és a kis, denz LDL-partikulum hányadának visszaszorítása jelent speciális egyedi vonásokat. A hatástani eltérés a klinikai végpontokra vonatkozó vizsgálatok szerint is a pioglitazon előnyösebb tulajdonságára mutat. Az ereket érintő képalkotó vizsgálatok (carotis-IMT, coronaria- ultrahangvizsgálat) hasonlóképpen a pioglitazon nagyobb hatékonyságát bizonyítják. A PERISCOPE vizsgálat most megjelent legújabb elemzése szerint a coronariaplakk-stabilitás a pioglitazon esetében az anyagcsere-paraméterek közül a triglicerid/HDL koleszterin arány csökkenésével mutatott csak összefüggést. A legújabb adatok azt is felfedték, hogy a pioglitazon egyedülálló módon fokozza az érfali makrofágokból történő HDL-kapcsolt koleszterin effluxot. Az eredmények alapján a pioglitazon a cukorháztartás kedvező befolyásolásán túl kiemelkedő antiatheroscleroticus hatással is rendelkezik, amely mögött elsősorban kedvező lipidmetabolikus profilja áll.