Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=97768
MOB:2011/3
Szerzők:Iski Gabriella; Márton Hajnalka; Ilyés István; Rurik Imre
Tárgyszavak:ASTHMA; GYERMEK; OBESITAS; INZULINREZISZTENCIA
Folyóirat:Gyermekgyógyászat - 2011. 62. évf. 2. sz.
[https://gyermekorvostarsasag.hu/folyoirat.aspx?web_id=]


  Obesitas, hyperinsulinaemia és inzulinrezisztencia összefüggése a gyermekkori asthma bronchiale kontrollálhatóságával / Iski Gabriella [et al.]
  Bibliogr.: p. 79. - Abstr. hun., eng.
  In: Gyermekgyógyászat. - ISSN 0017-5900. - 2011. 62. évf. 2. sz., p. 75-79. : ill.


A két leggyakoribb gyermekkori krónikus betegség az asthma bronchiale és az obesitas. Mindkettő növekvő tendenciát mutat. Az obesitas miatt felszaporodó hasi zsírszövet hormonális hatására megemelkedik a gyulladásos citokinek szintje. Ez hatással lehet az asthma bronchiale kezelhetőségére is. Az obesitas a szénhidrát-anyagcsere megváltozásához vezet, következménye a hyperinsulinaemia, inzulinrezisztencia. Célkitűzés: Ebben a vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a túlsúlyos asztmás gyermekeknél kialakuló hyperinsulinaemia és inzulinrezisztencia befolyásolja-e az asthma bronchiale kontrollálhatóságát. Módszer: Egy előzőleg kérdőíves vizsgálatban kiszűrt túlsúlyos asztmás gyermekek közül 39 gyermeknél éhomi vércukor-, éhomi inzulin-, 120 perces vércukor- és 120 perces inzulinszint meghatározásokat végeztünk el. 36 gyermeknél HOMA index segítségével inzulinrezisztenciát is mértünk. A feldolgozásban használt statisztikai módszerek: logisztikus regresszió, lineáris regresszió, egymintás t- próba, ferdeségcsúcsosság próba, Fisher's exact próba. Eredmények: A 117 értékelhető kérdőívből 39 gyermek volt túlsúlyos, és 36 gyermek esetében kaptuk meg minden vizsgált paraméter adatait. A 39 gyermekből 28 fiú és 11 leány volt A 28 fiú közül asthma bronchiale szempontjából 13 kontrollált és 15 nem kontrollált, míg a 11 leány közül 5 kontrollált és 6 nem kontrollált volt. A 36 értékelhető laboratóriumi paraméterekkel rendelkező gyermek közül a 0 perces inzulinszint 6 gyermeknél volt magas, míg 30 gyermeknél normális. Közülük 16 volt kontrollált és 20 nem. A 120 perces inzulin szintje 26 gyermeknek volt magas, 8 gyermeknek normális, a magas értéket mutatók közül 10 gyermek volt kontrollált és 16 nem, míg a normál értékűek között 5 volt kontrollált és 3 nem. HOMA index 10 gyermeknél volt magas és 26-nál normális. A 10 magas HOMA indexszel rendelkező közül 8 volt nem kontrollált és csak 2 kontrollált. A 120 perces magas inzulinszinttel rendelkezőknek a HOMA indexe is magas volt. A 120 perces vércukorszint 6 gyermeknél magas volt, és náluk a 120 perces inzulinszintek is magasabbnak bizonyultak. Következtetés: Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a túlsúly már gyermekkorban is nagy rizikót jelent a hyperinsulinaemia, inzulinrezisztencia kialakulása szempontjából. Azok körében, akiknél hyperinsulinaemia, inzulinrezisztencia volt mérhető, az asztmás állapot nagyobb számban volt nehezebben kontrollálható.