A szerzők 14 éves leánygyermek esetét ismertetik, akinél tartós vénás kanülviseléshez kapcsolódóan lépett fel kanül-trombózis és endocarditis. A gyermeknél 1999-ben akut limfoid leukémiát diagnosztizáltak és BFM protokoll szerint kezelték. Hosszas remisszió után 2006-ban és 2008-ban relapsus lépett fel. Az intenzív indukciós kemoterápiás kezelés alatt a Port-a-Cath-kanülön trombózist észleltek. 2008 novemberében idegen-donoros allogén őssejt-transzplantáción esett át. Ez alkalommal a Hickmann-kanülön alakult ki trombózis. Alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH) kezelés mellett mindkét trombózis gyógyulni látszott. Néhány nap múlva mellkasi fájdalom, subfebrilitás lépett fel amely miatt szepszis gyanújával került ismét kórházi felvételre. A Hickmann-kanül bemeneténél észlelt extravasatio miatt kombinált antibiotikum-kezelést kapott. A kanült a pulmonalis embolisatio és a vérzés veszélye (thrombocytopenia!) miatt nem távolították el. Egyhetes kezelést követően perzisztálóan magas gyulladásos paraméterek (C-reaktív protein), láz és folyadékretenciós hajlam okozta keringési elégtelenség miatt került a gyermekintenzív osztályra. A komplex intenzív ellátás (antimikrobás kezelés, keringéstámogatás, lélegeztetés) ellenére a beteg állapota romlott, sokszervi elégtelenség alakult ki. Ultimum refugiumként, szívsebészeti beavatkozást kíséreltek meg a Hickmann-kanülön lévő, jobb pitvart kitöltő thrombus eltávolítása céljából, de a gyermek az intraoperatíven jelentkező, uralhatatlan vérzés miatt a műtőben exitált. Az eset jól illusztrálja a súlyos alapbetegség miatt tartósan kanült viselő, hematológiai és immunológiai problémákkal küszködő betegek kezelésének nehézségeit.