A tünetmentes, enyhe hiperurikémia önmagában nem igényel gyógyszeres kezelést. Testsúly-optimalizálás, purinszegény diéta, forszírozott testmozgás, bő folyadékfelvétel, a diuretikumok és egyéb hiperurikémiát okozó gyógyszerek lehetőség szerinti kerülése, az antihipertenzív és lipidterápia beállításában az urikózuriás losartan és fenofibrát előtérbe helyezése javasolt. A hiperurikémia metabolikus X szindrómára hívhatja fel a figyelmet. A vérnyomás, szénhidrát- és zsíranyagcsere monitorozása és korrekciója a kardiovaszkuláris rizikót csökkenti. A köszvény korai stádiumban való felismerése és hatékony kezelése kulcsfontosságú a krónikus, súlyos ízületi destrukcióhoz, rokkantsághoz, belszervi károsodáshoz vezető krónikus köszvény megelőzésében. A köszvény a legkorábban megismert betegségek közé tartozik. Hippocrates az i. e. 5. században írta le az első lábujj tőízületének akut köszvényes gyulladását, a podagrát, amit a gazdagok betegségének tartott, és a mértéktelen evéssel, ivással hozott összefüggésbe. 1679-ben Leuwenhook köszvényes tofusból tű alakú kristályt mutatott ki. 1848-ben Garrod híres fonaltesztjével igazolta először a magas szérumhúgysavszint jelenlétét köszvényben: köszvényes beteg vérébe ecetsavat cseppentett, a vérbe 24 órára fonalat merített, a fonálra kicsapódott húgysavkristályok mikroszkóppal kimutathatóak voltak. A köszvény korábban a gazdagok kiváltsága volt, a királyok betegségének mondták, Könyves Kálmán, Mátyás király, VIII. Henrik, XIV. Lajos köszvényben szenvedtek. Ma szinte valamennyien úgy élünk, eszünk, iszunk, kevés fizikai munkát végzünk, mint a néhai királyok. A túlzott kalória-, húsbevitel, a szeszesitalok és üdítők bőséges fogyasztása, az elterjedt diuretikus gyógyszerszedés, a mozgásszegény életmód hajlamosítanak a hiperurikémia és köszvény kialakulására.