Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1964-es meghatározása szerint a kardiológiai rehabilitáció mindazon tevékenységek összessége, amelyek révén a cardiovascularis eseményt elszenvedett betegek - saját tevőleges közreműködésükkel - a legjobb egészségi, fizikai, mentális és szociális állapotba kerülhetnek, illetve visszanyerhetik korábbi társadalmi pozíciójukat, és újból aktívak lehetnek. Az elmúlt két évtizedben a cardialis eseményeket követő, fizikai tréningre alapozott kardiológiai rehabilitációs programok fokozatosan komplex életmód-programokká alakultak. Ezek a komprehenzív - más szóval multifaktoriális - programok a fő komponensek mellett (dohányzás, diéta és rizikófaktorok) egészségnevelést és viselkedésterápiát is alkalmaznak. Emellett a kardiológiai rehabilitáció tartalmazza az ischaemiás szívbetegség másodlagos, gyógyszeres megelőzését is, de ennek koncepcióját írásomban terjedelmi okokból csupán vázolni fogom. A kardiológiai rehabilitáció fő célcsoportjait foglalja össze az I. táblázat. Az utóbbi időben a kardiológiai rehabilitáció hasznossága számos egyéb csoport esetében is igazolható volt (magas vérnyomás, ritmuszavarok, nők, idősek, perifériás érbetegek, stb.). A hazai ajánlások alapján foglalja össze a kardiológiai rehabilitáció hatékonyságát a 2. táblázat.