Bevezetés: A krónikus pancreatitis (CP) egy jóindulatú, gyulladásos megbetegedés, mely a pancreasfej jelentős megnagyobbodását idézi elő, ennek következménye a súlyosbodó fájdalom, a testsúly csökkenése és az életminőség jelentős romlása. A betegséget alapvetően a fájdalom és a funkcionális eltérések jellemzik, melyeket kezdetben konzervatív módon kezelhetünk, de komplikációk jelentkezésekor (nem csillapítható fájdalom, vezetékrendszerek obstructiója) a sebészi terápia válik szükségessé. Módszerek: A közlemény áttekinti a CP gyógyításával kapcsolatos irodalmi vonatkozásokat, különös tekintettel a CP szövődményeinek sebészi kezelését taglaló randomizált kontroll- és metaanalízisen alapuló vizsgálatokra. Eredmények: Az utóbbi időszak felmérései igazolták, hogy a hosszú távú életminőség-javulás és a fájdalommentesség vonatkozásában a sebészi kezelés elsődlegesen hatásosabb az endoscopos terápiával szemben. Összehasonlítva a pancreatico-duodenectomiát (PD) a Beger szerinti duodenummegtartó pancreasfej-resectióval (DPPHR) és ennek módosításával (duodenum- és szervmegtartó pancreasfej-resectio [DOPPHR]) igazolást nyert, hogy a műtétek után a posztoperatív fájdalommentesség, az összmortalitás nem különbözik, ugyanakkor a DPPHR és a DOPPHR-t követően, a kórházi tartózkodás, testsúlynövekedés, az exokrin, endokrin státus és az életminőség szignifikánsan javul. Következtetések: A DPPHR és PD műtétek egyaránt hatásosak a fájdalommentesség és az összmortalitás vonatkozásában. A jelen vizsgálatok azonban a DOPPHR elsődlegességét támasztják alá a CP szövődményeinek sebészi gyógyítására a peri- és posztoperatív paraméterek és az életminőség javulása alapján.