A hazai injektáló kábítószer-használók körében szükség van széles körben hozzáférhető HCV- és HIV-szűrő vizsgálatokra és tanácsadásra. Erre elvileg a tanácsadással egybekötött ingyenes, anonim HIV- és HCV-gyorstesztekkel elvégzett szűrővizsgálati módszerek lennének a legalkalmasabbak. Az alacsony küszöbű szolgáltatások - főleg a tűcsereprogramok - ideális körülményeket biztosítanának egy ilyen tesztelési szolgáltatásrendszernek, ahol a résztvevők félévenkénti rendszeres szűrővizsgálata megoldott lehetne. A gyorstesztek rendszeres használatának bevezetése viszont három fontos problémát vet fel: 1. a szűrővizsgálatok megbízhatósága (vagyis: a pozitív tesztek verifikálása), 2. a vérvétel körülményei (vagyis: a vérvétellel kapcsolatos jogszabályi rendelkezések), és 3. költséghatékonyság (vagyis: mennyire fontos egy HIV-járvány megelőzése). A szerzők javasolják egy olyan hálózat felállítását, ami elérhetővé teszi a gyorstesztekkel történő szűrővizsgálatokat, és ezeket összeköti egy, már meglévő rendszerrel, amely az ujjbegyből vett vérből történő HIV- és HCV-szűrő vizsgálatokkal erősítené meg (verifikálná) a pozitív gyorstesztek eredményeit. Ugyanakkor szükség lenne a jelenleg hatályos jogszabály alapján egy egészségügyi államigazgatási szerv engedélyére ahhoz, hogy a gyorstesztek és az ujjbegyből történő vérvételen alapuló szűrővizsgálatok a hazai tűcsereprogramok szolgáltatásai között szerepelhessenek. A szűrés eredményeit sok országban nem orvos, hanem erre betanított szociális munkás adja ki az injektáló kábítószer-használóknak - ezt a gyakorlatot hazánkban is meg lehetne honosítani. Amennyiben egy HIV-járvány mielőbbi megelőzése prioritás, a HIV-gyorstesztek széles körű használata indokolt. A széles körben hozzáférhető, tanácsadással egybekötött - illetve ujjbegyből vett vérből történő szűrő- és verifikáló vizsgálatokkal alátámasztott - ingyenes, anonim HIV- és HCV-gyorstesztek használata nemcsak mint szűrővizsgálati és tanácsadási szolgáltatás, hanem mint jó minőségű közegészségügyi monitorozórendszer is működhetne a magas kockázatú populációkban. Egy ilyen hálózat felállításához és működtetéséhez azonban megfelelő és folyamatos állami finanszírozás szükséges.